Teremtésünk valódi története

2009 augusztus 14. | Szerző: Buda-Bertalan

——

Buda-Bertalan Weisenstein-Neumann:

 

 

Teremtésünk valódi története

 

 

Elgondolkodtam – nagyon mélyen azon,

Teremtőnk – most éppen merre vagyon!?

Ülök a Balcsi parton – nézem a tájat,

És – verseket faragok – talán – néhányat.

 

 

Teremtőnk is nagy kedvvel alkotott,

Földet, eget, erdőt, sziklás alakzatot,

Ádám alkotásában meg is izzadott,

Leült – nézett – kezdett új gyakorlatot!

 

 

I.-VI.

 

Látta – ülni, s nézelődni – Isteni-Jó,

A fűzfa ága kecses-szőke, lehajló,

Koronája dalol, zenél, leng a szélben,

Bőrödre – hűs, selymes árnyékot ad – délben.

 

 

Érezte – testének és szemének ez jó,

Nő hajkoronája – legyen simogató,

Délben hűsítő, selymes fűzfatakaró,

Szélben kecses, hullámzó – szívet szárnyaló.

 

 

Látta – ülni és nézelődni – Földi-Jó,

Ádám nem kecses, nem nagyon szemre való,

Legyen a nőnek csillogó, belső szeme,

És férfit – belülről –  szebbnek lásson vele.

 

 

Látta – ülni, s nézelődni – Isteni-Jó,

A Balaton csodás partja – erre való,

Szépek, lankásak a Badacsonyi Hegyek,

Mily kemények, de mégis formás-kecsesek!

 

 

Érezte – testének és szemének ez jó,

Legyen a nő arca is – szívet szárnyaló,

Arca bársonyos, lágy, puha-derűs mező,

Orra szilárd szikla – szempillái erdő.

 

 

Látta – ülni, s nézelődni – Isteni-Jó,

És mily gyönyörű nagy kerek a Föld-golyó,

Kettévágom – csinálok belőle keblet,

Üldögélésre – alá – nagyobbat teszek!

 

 

Látta – ülni és nézelődni – Földi-Jó,

Mily hullámzó-ringató – lényének a tó,

Nedve bársonya – hűsítő, simogató,

Nő alsó teste – ilyenné formálható!

 

 

Érezte – testének és szemének ez jó,

Ádámnak se csak földművelés való,

Vajon mit fog látni – nőben – Ádám szeme,

Új alkotását – társnak – elfogadja-e?

 

 

Látta – ülni,  s nézelődni – Isteni-Jó,

Ádámra is csak szeme hat – nem a jó-szó,

Teremtményem mégis sürgősen eladó,

Mert szemre való – de reá se hat a szó!

 

 

Érezte – testének és szemének az jó,

Ha lankás a Föld és sok rajta a tó,

Legyen mától ilyen az Emberi-Szó,

Néha mélységbe húzó – s Mennybe szárnyaló!

 

Látta – ülni és nézelődni – Földi-Jó,

Épp élvezte a vizet egy nagyfejű sikló,

Gondolta – ez lehetne Ádámnak is jó,

S megteremtődött – a nőben is – a Tó.

 

 

Érezte – testének és szemének az jó,

Ha a Férfi kedvenc helye lesz a derűs-tó,

Sűrű habja bársonyos, életet adó,

S a nő lesz – Érlelő Tó – habot befogadó!

 

Látta – ülni, s nézelődni – Isteni-Jó,

Jobb a Látás, az Érzés – mint a puszta szó!

Életet lehelek – Új Teremtményembe,

S Mennybe szállok – legyen Ádámnak gondja Vele!

 

 

 

VII.

 

Teremtőnk tudta – nem mindig jó a szó,

Tudd – ülj – nézelődj – hozzon békét Rád a Tó,

– Tudta azt is – nézelődni, érezni jó,

Szeretkezni, élvezni – Embert formáló!

 —

—

—

___

……..  
Copyright 2004-2009, Urheberrecht bei Buda-Bertalan
Weisenstein-Neumann,  registriertes Urheberwerk: 907613665 –  4910…..
 
https://b-b-weisenstein-neumann.cafeblog.hu/
https://b-b-weisenstein-neumann.cafeblog.hu/
https://b-b-weisenstein-neumann.cafeblog.hu/
https://b-b-weisenstein-neumann.cafeblog.hu
https://b-b-weisenstein-neumann.cafeblog.hu

kapcsolat: bertalan-buda@freemail.hu

http://www.youtube.com/watch?v=0lDTWMkdn14
http://www.youtube.com/watch?v=1vVyplwuFC0
…

Vörös borra emlékezve

2009 július 12. | Szerző: Buda-Bertalan

 

Buda Bertalan:

 

Vörös borra emlékezve

 

Vörös borral vártál, s kedves ékeiddel,

Ragyogó, mosolygó vidám-kék szemekkel,

Arcod selytelmesen  selymes melegével,

Éned titkos, várakozó  érzelmével.

 

Vártad – a bor belül meg-meg-melengessen,

Szemeid mosolya bennem rezeghessen,

Arcod melegsége engem dédelgessen,

Érzelmed rezgése benned növekedjen.

 

Vörös bor zamata vérköreidre hatott,

Kebled bája női melegséget adott,

Ajkad varázsa férfiként megfogott,

Érzelmed lüktetése fel-fel dobogott.

 

Zamatos bor pezsdítően hatott Rád,

Gyertyáid fénye beragyogta szobád,

Érzelmed sugara megcélozta Napod,

Nap gyengéd melege beérlelte borod.

 

Zamatos bor lüktetve orrodba hatolt,

Ajkad csókolt, éned kéje velem dalolt,

Szívem lüktetése Lelked zenéje volt,

Ritmusunk rezgése együtt zakatolt.

 

Vörös bor zamata lendületbe hozott,

Szívem lüktetése ajkadon dobogott,

Érzelmed sugara magába fogadott,

Vágyaid ritmusa magával ragadott.

 

 

Utódal

 

Vörös bor édes zamata, hat-e ma még Rád,

Szemeid mosolya beragyogja-e szobád,

Lesz-e vörédes borod, ha vendéged meghívod,

Lesz-e időd csókolni, ki Szívébe fogadott?

 

 

Copyright 2004-2009, Urheberrecht bei Buda-Bertalan Weisenstein-Neumann