Tiszteletem – Michael Jackson-nak

Buda-Bertalan Weisenstein-Neumann:

Meine Ehrung – an Michael Jackson

Du warst der Übergang von Schwarz auf Weiß,

Du schafftest Übergang von Herz auf Verstand,

Du schafftest mit viel Mut diesen Spagat,

Erreichtest viel Lob, Ehre –auch viel Neid!

Ich hatte Dich lange Zeit beobachtet,

Dein Herz, wofür die Welt Dich Groß achtet,

Deine Stimme gibt´s Weltweit nur einmal,

Zwischen Fühlen und Spüren – ein Kanal.

Ich habe nie Verstanden, was Du sangest,

Deine Stimme war Bote meines Gottes,

Du hast alle Menschen verzaubert,

Die Welt hat von dir viel Schönes gelernt,

Vor allem große Herzens-Menschlichkeit!

Dein war der Geist, nicht der Eigennutz-Neid,

Deine Stimme, dein kindhaftes Gesicht,

Was die Menschen-Welt nun sehr-sehr vermißt!

Wir haben uns Menschlich noch nie begegnet,

Trotzdem hast Du meinen Weg geebnet,

War für mich traurig-vermiest  der Tag,

Gutes Gefühl, was mir deine Stimme gab!

Danach war viel Gutes, was ich schaffte,

Deswegen ist ein Mensch GROß – wen ich achte,

Ein Mensch, der für Mitmenschen schuf, sang – da,

Deine Verehrer sagten Dir lieb – Hurra!

Hurra – was Du sangest, was Dein Geist schaffte,

Deine Offenheit Dich trotzdem aufm Rand brachte,

Dein Verdienst war schöpferische Menschlichkeit,

Gier, Neid, Unverständnis – war dein größtes Fein!

Wir haben uns Menschlich noch nie begegnet,

Du hast Mein Weg in die Schöpfer geebnet,

Führet uns WEG, wo Frieden treffen wir,

Bei GOTT, in Geist und Liebe – ohne Gier!

Nachlied – Tiszteletem – Michael Jackson-nak

Te voltál a legjobb átmenet, Feketéböl Fehérbe,

Àtmenetet képeztél, vérző Szívböl az érző Észbe!

Elérted sok bátorsággal az Emberi átmenetet,

Elértél sok dicséretet, dicsőséget – irigységet!

Sokszor és sokáig megfigyeltelek, figyelgettelek,

Szíved, amiért a Világ Téged becsülve-szeretett,

A hangod egyedi volt a hangok érző világában,

Èrzésből érzelemi átmenet – érzéki csatornádban!

Sohasem értettem az értelmét, amit énekeltél,

Hangjaid a szöveg értelmét számomra kifejezték,

Hangod Istenem hangjai voltak, embert elvarázsló,

A világ tanult Tőled – voltál Isten hangját árasztó!

Mindenekelőtt igaz Szívbéli-Emberszereteted,

Mi Szellemed volt, nem az önző birtokló irigységed,

Hangod és a gyermekien derűs-naiv-kedves arcod,

Mit a Földi-Ember ezután nagyon hiányolni fog!

Mi még személyesen nem találkoztunk Emberként sohasem,

Hangod-Szellemével Utamat egyengetted személyesen,

Ha a szomorúság elrontotta számomra a napot,

Jó érzést, csodálatos ézelmeket,  a hangod adott.

Dalod hatott rám – sokat élértem, alkottam, írtam, sok jót tettem,

Ezért voltál számomra Óriás, kit becsülve szerettem,

Ember voltál, ki más emberekért dalolt, dolgozott, kiállt,

Ezért mondtak hódolóid Rád szeretve – mindig – hurrát!

Hurrá – mit táncoltál, énekeltél, alkottál, elértél,

Nyíltságod mégis az élet szélére tolt – mit nem értettél,

Emberségesség óriási Teremtővé  tettek Téged,

Önző Irigység, értetlenség – volt legnagyobb ellenséged!

Mi még személyesen nem találkoztunk Emberként sohasem,

Hangoddal Utamat boldoggá tetted mégis személyesen,

Vezess bennünket Utunk, hol Békét találni fogunk,

Irigység nélkül – Istenben Szellemben összeforr Utunk!