Vörös borra emlékezve

2009 július 12. | Szerző: Buda-Bertalan |

 

Buda Bertalan:

 

Vörös borra emlékezve

 

Vörös borral vártál, s kedves ékeiddel,

Ragyogó, mosolygó vidám-kék szemekkel,

Arcod selytelmesen  selymes melegével,

Éned titkos, várakozó  érzelmével.

 

Vártad – a bor belül meg-meg-melengessen,

Szemeid mosolya bennem rezeghessen,

Arcod melegsége engem dédelgessen,

Érzelmed rezgése benned növekedjen.

 

Vörös bor zamata vérköreidre hatott,

Kebled bája női melegséget adott,

Ajkad varázsa férfiként megfogott,

Érzelmed lüktetése fel-fel dobogott.

 

Zamatos bor pezsdítően hatott Rád,

Gyertyáid fénye beragyogta szobád,

Érzelmed sugara megcélozta Napod,

Nap gyengéd melege beérlelte borod.

 

Zamatos bor lüktetve orrodba hatolt,

Ajkad csókolt, éned kéje velem dalolt,

Szívem lüktetése Lelked zenéje volt,

Ritmusunk rezgése együtt zakatolt.

 

Vörös bor zamata lendületbe hozott,

Szívem lüktetése ajkadon dobogott,

Érzelmed sugara magába fogadott,

Vágyaid ritmusa magával ragadott.

 

 

Utódal

 

Vörös bor édes zamata, hat-e ma még Rád,

Szemeid mosolya beragyogja-e szobád,

Lesz-e vörédes borod, ha vendéged meghívod,

Lesz-e időd csókolni, ki Szívébe fogadott?

 

 

Copyright 2004-2009, Urheberrecht bei Buda-Bertalan Weisenstein-Neumann